2015. november 2., hétfő

04:Chapter

 -Seo Ran, kelj fel, tíz perc és kezdődik a koncert! - szólított meg Jr. Egyből kipattantak a szemeim, és nagy lendülettel ültem fel. Az a ruha volt rajta, amit a koncertre hoztam nekik.
 -Micsoda?! - sipítottam.
 -Nyugi, még van négy óránk, csak úgy gondoltam, hogy így könnyeben felkelsz - nyugtatott meg.
 -Te jó ég - kaptam a fejemhez. - Hol fürödtetek meg?
 -Az öltözőben van egy fürdőszoba. Gyorsan fürödj le, amíg megcsinálják a hajunkat, utána már csak rád van szükségünk.
 -Oké - tápászkodtam fel. Megfogtam a bőröndömet, ami a hét ruha hiánya miatt könnyebb lett, és a fürdőbe vettem az irányt. Az öltöző üres volt, így nyugodtan fáradtam be, az ajtót pedig a biztonság kedvéért bezártam. Sokkal jobb érzés volt végre a tiszta ruhámat viselni, a fürdés pedig kissé felfrissített ezen a nehéz napon. A bőröndömet leraktam a srácok holmijai mellé, de előtte kihalásztam belőle a mini sminkes táskát, amiben benne volt minden termék, amire szükségem volt a mai nap folyamán. Mindenki az öltöző előtt ült, a reggelijüket falatozták, a hajuk már készen volt.
 -Ennyi ideig fürödtem? - húztam fel a szemöldökömet.
 -Egyszer gondolhatnál ránk is, már vagy húsz perce itt ülünk - szólalt fel Jackson.
 -Elnézést - kértem bocsánatot mindenkitől. Csak egy bólintással jelezték, hogy nincs semmi problémájuk, így mindannyian visszamentünk az öltözőbe. Helyet foglaltak, én pedig egyesével munkához láttam. Aki még várt, vagy már készen volt, az tovább nyomkodta a telefonját, énekelt, táncolt vagy idegesen ült a székben. Megértettem őket, hisz jómagam is rendkívül izgultam, pedig nekem a színpad közelébe sem kéne lennem.
 -Készen vagytok - sóhajtottam nyugodtan, és elégedetten néztem végig a társaságon. - Izgultok már?
 -Nagyon - fújta ki egyenletesen a levegőt Youngjae.
 -Én nem - vonta meg nyugodtan a vállát Yugyeom. Tovább néztem a társaságon, és tekintetem megállt Jacksonon.
 -Mit nézel? - meredt rám. - Ha arra vagy kíváncsi, hogy izgulok-e, akkor a válaszom nem.
 -BamBam?
 -Én csak attól félek, hogy elrontom a koreográfiát - túrt bele idegesen a hajába.
 -Én csak le akarom nyűgözni a közönséget - jelentette ki JB, mikor felé néztem. - Azt szeretném, hogy elégedettek legyenek és emlékezzenek sokáig erre a koncertre.
 -Jr?
 -Én csak jól szeretnék szórakozni - mondta nagy izgatottsággal.
 -Na és te, Mark?
 -Túl szeretnék rajta lenni és hazamenni - ölelte fáradtan a párnáját.
 -Mark - böktem meg. - El fogod kenni a sminked - harapdáltam a szám szélét idegesen. Mindig is érzékeny voltam ezekre a dolgokra.
 -Jaj, bocsi - dobta el a párnát.
 -Nekünk mennünk kell - simított végig a vállamon Youngjae. - Interjúnk lesz.
 -Oké - forgolódtam, mivel hirtelen mindannyian felálltak a helyükről. Az órámra pillantva bizonyosodtam meg arról, hogy még két és fél óra állt rendelkezésükre, én pedig már letudtam minden nekem szánt feladatot. Mindenki elhagyta a helyiséget, egyedül BamBam és én maradtunk bent. Elindultam a többiek után, de a fiú visszarántott a csuklómnál fogva.
 -Jobb lenne, ha itt maradnál, amíg nem végzünk - nézett rám komoly arckifejezéssel.
 -Miért? - néztem rá kikerekedett szemekkel.
 -A rajongók még sosem hallottak rólad, és ha az interjúban felbukkannál, sorra jönnének a kérdések.
 -Na és?
 -Ha megtudják, hogy velünk laksz, rengetegen elpártolnának a rajongók közül.
 -De hát a sminkesetek vagyok, nem egy barátnő - próbáltam menteni magam, mivel sosem voltam még szemtanúja egy híres banda interjújának sem.
 -Akkor is lány vagy - hagyott ott, az ajtót pedig becsukta. Helyet foglaltam a kanapén, miközben arra vártam, hogy valaki végre bejöjjön. Akkor is egy lány vagy. Ez a néhány szócska csengett mindaddig a fejemben, míg a banda végre nem végzett az interjúval.
 -Minden jól ment? - néztem rájuk.
 -Mondhatni - bólintott JB.
 -Annyira izgultam - szorongatta a kezét Youngjae.
 -Én leéltem itt a fél életemet - nevettem.
 -Miért nem jöttél akkor velünk? Legalább végignézhetted volna az interjúvolást, hogy szurkolj a háttérben - ült le mellém Jr.
 -Jó volt itt nekem, nem akartam elvonni a figyelmet - füllentettem. Azt gondoltam, a többiek szavazták meg egyöntetűen, hogy maradjak, de ezek szerint csak BamBam véleménye volt.
 -Az én figyelmem biztos nem vontad volna el - nézett rám Jackson.
 -Most is engem figyelsz - vágtam vissza.
 -Csak mert hozzád beszélek! Sajnálom, hogy nem vagyok bunkó, mint egyesek!
 -Nyugalom már - csitított JB mindkettőnket.
 -Mennyi időtök van még? - kérdeztem. Órám a pulóverem alatt volt, de sem kedvem, sem energiám nem volt felhúzni annak ujját. Aish, el fogok lustulni.
 -Lassan mennünk kéne - tápászkodott fel Jr.
 -Még az óráját is lusta megnézni, ez hihetetlen - csóválta a fejét Jackson.
 -Megtennéd, hogy ebben a néhány napban megpróbálsz nem kritizálni? - váltam egyre idegesebbé. Lehet, hogy csak a sminkesük voltam, de akkor sem kritizálhatnak kedvükre.
 -Eddig sem kritizáltalak, pusztán az igazat mondtam - vonta meg a vállát.
 -Akkor tartsd magadban az igazad, kérlek - hagytam ott, és előresiettem JB mellé. Együtt mentünk a színpadra felmenő lépcsőhöz, a többiek pedig végig jöttek utánunk. Egy plazma tv volt elhelyezve, így garantáltan végig tudtam nézni a koncert minden egyes pillanatát, amit élőben vett a kamera a színpaddal szemben.
 -Sok sikert, srácok - öleltem meg őket, Jackson kivételével, akinek megveregettem a vállát biztatásképp. Szó nélkül hagyta. Szemében tisztán láttam az izgalmat és a feszültséget, ahogyan azt a többiekében is. Jackson hirtelen a nyakamba vetette magát, és szorosan megölelt. Nem tudtam semmit sem reagálni, egyszerűen lebénított a hirtelen jött cselekedete, amire egyáltalán nem számítottam.
 -Ügyes leszel - mosolyogtam rá. Elengedett, majd a többiekkel ment fel a színpadra. Leültem törökülésbe a földre, miközben folyamatosan a televízión volt a szemem.
 -Olyan ügyesek - ült le mellém Soo Gi.
 -Hát te? - kerekedtek ki a szemeim, és a nyakába borultam.
 -Még szép, hogy eljöttem megnézni őket - pillantott a tv-re, majd újra rám. - Azért pár képet elsütöttem a koncert előtt.
 -És kivel jöttél? A repülőn csak mi voltunk..
 -Seo. Rengeteg ember van, aki a GOT7-nel együtt dolgozik, nem csak mi. Amúgy, a menedzserrel és a feleségével jöttem.
 -Ennyire jóban vagytok?
 -Ő a nagybácsikám - mosolyodott el. - De ne értsd félre, nekem is végig kellett csinálnom a 'meghallgatást' a többi jelentkezővel együtt.
 -Oh, értem - mondtam zavartan. Nekem nem kellett részt vennem semmi ilyesmin, ami miatt kissé bűntudatom volt, mivel másokkal szemben ez nem tűnt igazságosnak. - Szerintem is ügyesek.
 -Milyen érzés az, hogy ez a hét tehetséges és jóképű srác a csapatuk tagjának tekint téged? - bökött belém.
 -Jó - pislákoltam a képernyő felé, amin még mindig a koncert ment. Rengeteg rajongó volt és hét fiú, akik egyfolytában mosolyogtak. Látszott rajtuk, hogy az előbbi stressznek és félelemnek hirtelen nyoma veszett, mintha a koncert élménye elfelejtetne velük minden egyes negatívumot. Míg mások csak a hét jóképű és híres srácot látták, én a hét vicces, kritizáló srácot láttam, akiket egyre jobban kezdtem megkedvelni.

 -Meddig leszünk itt? - szálltam ki a furgonból, és a hatalmas hotelt figyeltem, amely a sötétben is káprázatos látványt nyújtott a csodálatosan felszerelt kivilágításával.
 -A hétvégét itt töltjük, utána megyünk vissza - ment előre JB, hogy átvegye a kulcsokat. Ámuldozva néztem körül a hatalmas hotelben, a fiúk pedig halál természetesen nyomogatták mobiljukat.
 -Tessék, itt az egyik kulcs - nyomta a kezembe. - Második emelet, huszonnégyes. Miénk a huszonhármas.
 -Csak két szoba van? - kerekedtek ki a szemeim.
 -Már egy hónapja le lett foglalva a két szoba, szóval igen, csak kettő van.
 -Hogy lesz a társaság? - karolta át a vállam Youngjae, miközben JB felé pislantott.
 -Yugyeomék szobája lesz velünk. Mark, Jackson, BamBam és Seo Ran pedig a másik szobát alkotják.
 -Biztos Jacksonnal kell egy szobában lennem? - súgtam oda a leadernek.
 -Attól még, mert suttogsz, hallom - állt meg mellettem az említett személy. - Te átköltözhetsz egy másik szobába, de Mark marad.
 -Senki nem költözik sehová! Mindenki kibírja ott, ahol van! - hagyott minket ott négyes csapatuk, így hát a mi négyesünk is elindult a szoba felé. Megálltam az ajtó előtt, viszont nem igen sikerült nyitásra bírnom, mivel a kezemben lévő holmik megakadályozták.
 -Add már ide! - kapta ki a kezemből Jackson, az ajtót pedig sikeresen kinyitotta. A szoba hatalmasnak bizonyult, viszont a csodálkozásból egyből kizökkentem, ugyanis két egyszemélyes ágyat, majd egy franciaágyat pillantottam meg.
 -Enyém ez! - vetődött az egyik ágyba BamBam.
 -Enyém meg ez! - lökött félre Mark, hogy az utolsó egyszemélyes ágyat birtokába vehesse.
 -Na nem! Nem, nem és nem! - mutattam a franciaágy felé.
 -Akkor enyém az egész franciaágy - tette le táskáját Jackson.
 -Még mit nem! Te aludj csak a földön - morogtam.
 -Én foglaltam le előbb, aludj te a földön - tárta szét a karját.
 -Nem érdekel, akkor is itt alszom - pakoltam le én is a holmijaimat az ágy bal oldalára. - Az ott a te részed - húztam végig az ujjam a láthatatlan felezővonalon.
 -Valaki nem szeretne ágyat cserélni és Seo Rannal aludni?
 -Nem! - kiáltotta egyszerre a két fiú.
 -Gondoltam - túrtam bele a hajamba. - Megyek, fürdök először - vonultam be a fürdőbe. Bezártam az ajtót, a pizsamámat pedig a mosdó szélére terítettem. Körülnéztem gyorsan az egész helyiségben. Minden szép és tiszta volt, a csempe szürkés árnyalatban pompázott, a térség pedig elég nagynak bizonyult a kollégiuméhoz képest. Gyorsan lezuhanyoztam, gondolataim pedig végig azon cikáztak, hogy sikerült ezt a nehéz napot is véghez vinni. Hiányzott már az otthonom, a családom, a barátaim, viszont mindennél boldogabbnak éreztem magamat a nagyszerű munkám miatt. Azért pedig kétség kívül nem kellett aggódnom, hogy magányos leszek, mivel akaratom ellenére is kénytelen voltam a hét fiú társaságát élvezni nap, mint nap. Már csak a szöuli lakásom hiányzott, ahhoz hogy az életem kerek egésszé változhasson.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése