01:Chapter

 -Sziasztok - néztem végig riadtan a társaságon. Egy ideig még azon gondolkodtam csukott szemekkel, hogy csak egy álom lenne az egész, de miután újra kinyitottam őket, még mindig ott ültek a kanapén.

 -Gyere, a döntésedre van szükségünk - húzott magával Soo Gi. Megálltam a kanapé mögött és a papírlapra szegeztem tekintetem, amely az egyik bandatag kezében volt. A lány kikapta onnan, és a kezembe nyomta.

 -Holnap lesz egy fotózásuk, el kéne döntened, milyen ruhát viseljenek.

 -Szerintem a feketét kellene. A fehér túl jófiúsnak tűnik. Nem de? - meredtem a ruhákra, amik a képen voltak, majd a fiúkra.

 -Akkor a fekete. Holnap hozom magammal, ott találkozunk - mondta köszönésképp, és már el is hagyta a helyiséget. Egyedül maradtam hét idegennel, akikkel még soha életemben nem találkoztam.

 -Szia, Jr vagyok! - fordult meg a kanapén a baseball sapkás srác. Első látása egy vidám személyiségű embernek tűnt, a viselkedése pedig még jobban erről tanúskodott. - Várod már, hogy belecsöppenj a mi kis világunkba?

 -Igen - dadogtam. Zavarban voltam a sok szempártól, ami egyenesen engem fürkészett, és csak még jobban fokozta az érzést az, hogy egyedüli lányként tartózkodtam itt.

 -Ő itt JB - mutatott egy fekete hajú fiúra.

 -Nem kell bemutatni minket, mindenki tisztában van a saját nevével kapcsolatban - szólalt fel JB.

 -Jól van, tesó - tette fel védekező pózba a kezeit Jr.

 -Youngje vagyok - adott két puszit az arcomra. Úgy tűnik, lassacskán meg kell szoknom azt, hogy itt mindenki sokkal közvetlenebb a másikkal.

 -Mark - emelte fel a kezeit. - Én leszek a szobatársad, mivel én vagyok egyedüli szoba tulajdonos.

 -BamBam vagyok, a cuki - mosolygott rám.

 -Yugyeom, a maknae - nézett fel.

 -És ő ki? - böktem a sapkás srác felé, aki nem egy barátságos arckifejezéssel figyelt.

 -Ő Jackson, ne foglalkozz vele. Nehezen fogadja el az új dolgokat. Egyszer majd megszokja a jelenléted - legyintett JB.

 -Ha kapok egy szállást, nem fogok a terhetekre lenni. Köszönöm, hogy befogadtok erre a kis időre - mosolyogtam rájuk.

 -Apropó - csettintett Jr. - Mi a neved?

 -Igen, tényleg - csaptam a fejemre. - Bae Seo Ran vagyok.

 -Remélem jó ízlésed van ruhák terén, mivel a miénk is olyan lesz - nézett rám gúnyos vigyorral az arcán Jackson.

 -Mindent megteszek - mondtam. Egy ideig szótlanul ácsorogtunk, majd Mark megfogta a csuklóm, és egy szoba felé húzott. Bőröndömet magam után húztam, miközben kérdőn néztem rá.

 -Hova viszel? - kérdeztem kíváncsian.

 -Ez lesz a szobánk - torpant meg egy emeletes ágy előtt. - Fent alszol.

 -Király - csettintettem. Az már egy cseppnyi nyugalmat is adott, hogy nem kellett senkivel sem egy ágyon osztozkodnom.

 -Abba a szekrénybe bepakolhatsz, van két üres polc - mutatott az említett tárgy felé.

 -Nem leszek sokáig, addig elfér minden a bőröndömben.

 -Ahogy akarod - hagyta el a szobát. Felmásztam az ágyra, és megigazítottam a feltúrt ágyneműt. Némán ücsörögtem, de kezdett unalmassá válni ez a tevékenység, ezért elindultam a nappaliba, de az egész helyiség üres volt. Több szoba volt, az ajtajuk pedig zárva volt. Kopogtattam volna az egyikbe, de valaki megbökte a vállam, így ijedten megfordultam.

 -Ez az én szobám és Bambamé, a tied a másik oldalon van, szóval oda menj - mutatott a ,,sajátom felé" Jackson. Nem válaszoltam, csak kopogtattam egy másik szobába. A válasz máris jött, ezért bedugtam a fejem az ajtón, majd megpillantottam Jr-t és Yugyeomot, akik a fotelben ültek, és éppen videojátékoztak.

 -Gyere csak be - fordult hátra Jr. Félénken beljebb mentem, aztán leültem az ágy szélére. A képernyőt néztem, melyen a játék zajlott. Nem igen értettem, csak figyeltem a szobát. Rengeteg képregény, videojáték, sapka és efféle holmi volt. Néhány dolog szét volt dobálva, azon kívül rendezett és tiszta volt minden.

 -Nem próbálod ki? - nyújtotta a kart Yugyeom. Megvontam a vállamat, kicsit gondolkodtam, majd elvettem a tárgyat.

 -Mit kell csinálnom? - pislákoltam a karra, amelyen rengeteg különféle gomb volt.

 -Az x-szel ütsz, a háromszöggel rúgsz - mutatott az említett gombokra.

 -És azzal a pöcökkel mozogsz - billentette oda a fejét Jr. Tettem, amit mondtak, és vadul nyomogatni kezdtem a gombokat.

 -Nyertem? - néztem felváltva a két mellettem ülő fiúra.

 -Csak a levegőt ütötted - nevetett Jr, aztán Yugyeom is nevetni kezdett.

 -Kezdetnek megfelel - mosolyodtam el, és visszaadtam a kart Yugyeomnak. - Köszönöm a játékot.

 -Köszi, hogy megnevettettél minket - terült el a széken Jr. Továbbmentem az utolsó szobához, ami valószínűleg JB-é és Youngjae-é volt. Kopogtattam volna, de az ajtó kinyílt előttem, és Mark lépett ki rajta.

 -Menj - tárta ki az ajtót. Én bementem rajta, ő pedig a sajátjába ment vissza.

 -Csak azt szeretném kérdezni, mit fogunk vacsorázni? - rögtönöztem, és lopott pillantásokkal vizsgáltam végig a szobát. A többihez képest ez tűnt a legrendezettebbek és tisztábbnak. Sehol sem volt szanaszét dobált holmi, és minden a maga helyén volt, pont úgy, ahogyan annak lennie kellett.

 -A srácokkal azt beszéltük, hogy majd valamit összedobunk - jelentette ki JB. Az igazat megvallva, kezdtem valóban éhes lenni, ezért letámadtam a konyhát, és nekiláttam a főzőcskézésnek. Senki nem járkált a házban, mindenki a szobájában tartózkodott, ezért volt elég időm végiglesni minden egyes zugot a házban, de leginkább a konyhában, mivel szükségem volt a tárgyak hollétére. Tésztát csináltam, melyet édesanyám jól bevált receptje szerint készítettem. Az illata jó volt, a látványa pedig épp elegendő volt ahhoz, hogy újra korogni kezdjen a pocakom. Mielőtt kiszedtem volna a tányérokba, elvégeztem az utolsó pár simítást, magyarán ízesítettem rajta. Győzedelmesen dobtam le a kéztörlőt, és a pultra ültem, hogy lepihenjek, és megvárjam, míg a többiek kifáradnak a barlangjukból. Szép lassan ki is kezdtek vonulni, ám nem a konyhába vették az irányt, hanem a nappaliba.

 -Megjött a pizza! - kurjantotta el magát Jr. Mindenki nekiesett az egészségtelen ételnek, én pedig idegesen öntöttem a kukába a saját kosztom, mielőtt bárki is észrevette volna. Kiszedtem a szemeteszsákot, hogy ki tudjam cserélni. Ha ott hagytam volna, valószínűleg az első ember meglátta volna, aki a kukába hajított volna bármit is. Megfogtam a nagy zsákot, majd a kijárat felé vettem az irányt. Egy darabig szenvedtem az ajtó kinyitásával, mivel szükséges volt mindkét kezem a nagy súly elcipeléséhez. 

 -Tessék - nyitotta ki Bambam az ajtót, én pedig végre kiszabadultam. A nagy kukához vonszoltam a nehéz zsákot, de a fiú kikapta a kezemből. - Majd én viszem.

 -Köszi - tűrtem el az egyik hajtincsem, és követtem őt. Ha már elvégezte helyettem a munkát, annyit megtettem érte, hogy kísértem is a feladat során. Hogy minek? Arról fogalmam sincs.

 -Nem mellesleg, én szívesen ettem volna belőle - indult meg visszafelé, nekem pedig lefagytak a lábaim, és ott ragadtam eddigi helyemen. Ő is így tett, előttem állt és rám várt, mivel semmi életjelet nem mutattam.

 -Honnan tudtad, hogy főztem? - nyögtem ki ezt a néhány szócskát.

 -Akkor jöttem ki, mikor a kukába öntötted - karolta át a vállamat, és az épületbe vezetett vissza. Érintésétől szinte a hideg is kirázott, ezért kibújtam kezei közül, és a maradék pizzára vetődtem. 

 -Nekem is hagyhattatok volna - biggyesztettem le számat, miközben az utolsó szeletet fogyasztottam.

 -Hagytunk! Azt az egyet - mutatott a kezemben lévő ételre Jr.

 -Elnézést - emeltem védekező pózba kezeimet. Legalább valami étel ment a gyomromba, minek hatására a hasam nem adott ki több ilyen idegesítő hangot. 

 -Seo Ran? - fogta meg a vállam Youngjae.

 -Hm? - fordultam felé.

 -Mostantól te mész elsőnek fürdeni. Az ajtót be lehet zárni, szóval nem kell aggódnod afelől, hogy valaki benyitna.

 -Oké - válaszoltam röviden, ami pont elég volt annak, hogy közöljem, értettem.

 -Úgy érti, menj fürdeni - nevetett JB.
 -Oh, máris - rohantam a szobába. Kihúztam a bőröndömet az ágy alól, majd heves kotorászásba kezdtem a dolgaim közt, mire megtaláltam a pizsamámat. Letettem az ágyra a két ruhadarabot, és visszacsuktam a bőröndömet. Lábammal betoltam az ágy alá, utána a fürdőbe vettem az irányt. Becsuktam az ajtót, a kulcsot pedig elfordítottam a megfelelő irányba, hogy megteremtsem a biztonságérzetem. Betotyogtam a zuhanyzókabinba, és élveztem, ahogyan a forró vízcseppek a bőrömre hullottak. Egy pillanatra elfelejtkeztem mindenről, ami körülöttem történt, de hamar vége is lett ennek az érzésnek, mivel az ajtón vadul kopogtatni kezdtek.
 -Hallod, meddig akarsz még bent tartózkodni? - hallottam meg Jackson hangját. Persze, hogy ő az, aki másodikként fürdik. 
 -Megyek, megyek - siettem ki. Gyorsan megtörölköztem, és a pizsamámért akartam nyúlni, ha ott is lett volna. - Jackson?
 -Mi van? - morogta.
 -Megnéznéd, hogy ott van e az ágyon a pizsamám? - kérdeztem, de nem jött semmi válasz, így hát biztosan elment megnézni. Az ajtó előtt ácsorogtam, miközben a törülközőt magamhoz szorítottam.
 -Nincs ott, kijönnél végre?
 -Hogy nem lehet ott?! - csaptam ki az ajtót, ami egyenest az arcának csapódott. Hoppá. Gyorsan a szobába viharzottam, de megtorpantam, mivel Mark feküdt az ágyába, és kikerekedett szemekkel nézett rám.
 -Ahj, figyeld továbbra is a telefonodat - legyintettem, és már másztam is fel a lépcső második fokára, hogy megnézzem, ott van e a ruha. - Persze, hogy hazudott - vettem a kezembe a pizsamám, és bosszúsan indultam vissza a fürdőbe, hogy felöltözzek. Az ajtót nyitottam volna, de nem ment, mivel valaki belülről bezárta már.
 -Engedj be! Át akarok öltözni - dörömböltem.
 -Késő bánat - hallottam a választ.
 -Bunkó - hümmögtem, de megnyitotta a vizet, így nem hallatszott semmi, amit mondtam.
 -Gyere - fogta meg a csuklómat Bambam, és a szobája felé vezetett. Megállt az ajtó előtt, engem pedig betolt a helyiségbe. - Szólj, ha átöltöztél - csukta be az ajtót. Kihasználva a helyzetet, gyorsan fel is vettem a pizsamámat, majd körbenéztem a szobában. Valószínű, hogy ez lesz az utolsó alkalmam, hogy itt tartózkodhassak, szóval jól megfigyeltem minden részletet.
 -Kész vagyok - kopogtattam. Kinyitotta az ajtót, és megállt velem szemben.
 -Ne foglalkozz vele, mindig ilyen, ha új emberekkel van. Ha elmenne az esze, csak hagyd figyelmen kívül és menj tovább.
 -Köszi a tanácsot - mentem vissza a saját szobámba. Felmásztam az ágyamba, és nyakig betakaróztam. Aludni próbáltam, viszont valami nem stimmelt. - Mark, lekapcsolnád a villanyt?
 -Nem, olvasok.
 -És meddig olvasol? - forgolódtam, de a fény mindenhogy vakító volt, mivel fölöttem volt a lámpa a plafonon.
 -Valószínűleg addig, míg ki nem olvasom ezt a könyvet.
 -És mennyi van még a könyvből? - hajoltam ki az ágy támláján, hogy rálássak.
 -Ennyi - mutatta fel.
 -De hát ezt most kezdted el! - akadtam ki, de inkább visszafeküdtem. Bebújtam a takaró alá, és próbáltam elaludni, miközben majdnem elpárologtam a nyári melegtől, és a takaró vastagságától, mely bent tartotta a meleget. Nyugalom, csak az első nap ilyen nehéz. Ki fogom bírni, míg az elnök úr nem talál nekem szállást.